Pünkösdi Mige-nap, 2026. május 25.

A nap pünkösdhétfőn is ontotta magából a fényt, az égen mindössze pár bárányfelhő ült mozdulatlanul a szélcsendben. Fél tizenegyre értem ki a Mókus-rétre, ahol viszonylag kevesen voltunk migések; tagtársaink zöme a gombatúrát választotta az egyre tikkasztóbb melegben. Bár a zárt körű rendezvényre Viktor évek óta rövidre vágja a rét pázsitját, idén valaki nagyvonalúan levette róla ezt a terhet. Szomorúan konstatáltam, hogy a sárgászöld fűcsonkok gyökerei a száraz földben imádkoznak esőért.

Két tűzhelyen is lobogott a láng, de ezzel nem lett vége az ételkészítés első fázisának. Kemény Zsolti ismét hozta magával grillező szettjét, némiképp ideidézve a majális hangulatát – a szettben kicsivel később elképesztő finomságok születtek.

Üdvözöltük egymást, és elkezdtük kínálgatni az aprósütiket, a teát, a kávét. Fél óra múltán példát véve Éváról, én is elkezdtem sütni egy darab, bőséges zsírt ontó szalonnát (öt nagy karéj kenyeret csepegtettem tele vele). Dél körül a legtöbben falatoztak, ment a sztorizgatás, szóba került a közelgő Sanofi családi nap, végül a megérdemelt szieszta perceiben Rozi bával és Balázzsal kezdtem beszélgetni. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot: hiába választ el tőlük jó néhány év, a zenészlelkek pillanatok alatt egymásra találnak.

A pünkösd délutánba hajlott, mire megérkeztek a túrázók. Gomba kevés; ami jött, annak nem kis része határozás után ment vissza a természetbe. Azért akadt pár érdekesség, de erről az egyik túrázó ír. Három óra után döntöttünk úgy, hogy ideje menni. Ami miatt maradt bennem némi keserédesség: későn kerültek elő a gombavadászok, így velük már nem igazán tudtunk beszélgetni. Azért nagyon jól éreztem magam!

Ifj. Kemény István

Több irányba indultunk túrázni; a legnagyobb csoport Pelles Gábor vezetésével a Magos-követ célozta meg. Sok gombával nem találkoztunk utunkon, így a kirándulás inkább botanikai ismeretekkel gazdagított minket. A hagymás fogasírt tavaszi virágként ismertem, most azonban megtudtam, hogy ivartalan szaporítóképleteket is növeszt, fekete gömböcskéket, amelyeket meg lehet enni. Lelkesen csipegettük a karalábéízű különleges erdei csemegét. Sok szép madársisakot láttunk, és ugyancsak gyönyörűen pompázott a méhfű. Érdekes volt a méreggyilok is.

Ami a gombákat illeti, meglepő módon találtunk egy csoportocska fenyves sisakgombát, ráadásul feltűnően nagy példányokat. Rábukkantunk a bükkös papsapkagombára is, amely ezen a környéken nem ritkaság. Jó volt egymás mellett látni a barna csengettyűgombát és a széleslemezű fülőkét; ez utóbbi fölülnézetből könnyen megtéveszti az embert! Előkerültek az ilyenkor szokásos porhanyósgombák, ugyanakkor nem számítottunk a petrezselyemgombára. A fiatal borostás egyrétűtapló pedig sokakat lenyűgözött az élénksárga peremével.

Visszaérkezve a Mókus-rétre Szilvásy Edit és Béres János ismertette a talált fajokat, majd Zsolti a kezembe nyomott egy nagy tál fenséges grillezett zöldséget. Ezer köszönet érte! Köszönöm a gombásztársaimnak is a sok hasznos és érdekes információt, illetve a finom falatokat és a jó hangulatot!

Kiss Emese