Szakmai napok, Szentlélek, 2026. június 26–28.

Szombat reggel érkeztem a turistaházhoz, mikor még reggelizett a társaság. Az előző napi ismerkedős délután az éjszakába nyúlt, a fáradtság és a hőségriadó ellenére mégis lelkes gombászokkal találkoztam. A hétvége vidámságát sajnos beárnyékolta egy szomorú hír: váratlanul elhunyt kedves tagtársunk, Ölvedi István, felsőfokú gombaismerő, a susulykák és a pusztai gombák szakértője.

Délelőtt három csoportban indultunk útnak, nem túl optimistán. Az elmúlt időszak szárazsága és a mostani forróság nem volt túl biztató. Ennek ellenére a turistaház közelében egy nyíresben meglepően sok gomba volt: Ákos annyi rókagombát szedett, amennyit mostanában sajnos ritkán látunk. Ötödmagammal kicsit megtoldottuk a túrát; csodálatos volt a táj, felmásztunk egy kis sziklás csúcsra megnézni a kilátást, de a tűző napon bizony hamar eltikkadtunk. Visszafelé már szinte csak meneteltünk, gombában nem is reménykedve, mikor megláttam egy igazi, fiatal, csodálatos selyemgombát. Később kiderült, hogy magyar neve nincs is (Amanita opaca). Egyike a szürke selyemgombáknak, a bocskorát viszont vörösbarna foltok tarkítják.

A gombaszépségversenyt legnagyobb örömömre egy tapló nyerte: egy púpos egyrétűtapló, Szűcs Béla gombája, szép, termetes példány, mely jó szokásához híven körbenőtt mindenféle levelet, ágacskát, a teteje pedig megzöldült az algáktól. Egyikünk szerint olyan volt, mint egy saláta. Vacsora után Baróti Anasztázia röviden ismertette a regisztrált gombaszakellenőrök továbbképzésével kapcsolatos tudnivalókat, majd két előadás következett. Dima Bálint először bemutatta azt a nyolc fajt, amelyet az új rendelet védetté fog nyilvánítani. Ezután néhány izgalmas példával illusztrálta, hogy a genetikai vizsgálatok eredményei alapján sok jól ismert gombafaj valójában egy fajkomplexum, és gyakran nem is azt a fajt tartjuk a kezünkben, amit gondolunk. A begöngyöltszélű cölöpgomba savanyú talajon nő, tehát könnyen meglehet, hogy amit mi így nevezünk, az valójában egy másik cölöpgomba faj! Papp Viktor előadásában tisztelettel emlékezett meg Igmándy Zoltánról, a magyarországi taplógombák kutatásának úttörőjéről. A jeles kutató születésének századik évfordulója alkalmából összegezte az általa publikált hazai taplógomba fajokra vonatkozó adatokat, valamint kiegészítette azokat az újabb ismeretekkel. A 194 taplófajt tartalmazó lista online elérhető az Erdészettudományi Közleményekben megjelent cikkében. Az előadás másik felében többek között a közösségi tudomány helyzetével és működésével ismerkedhettünk meg.

A késő éjszakáig tartó vidám beszélgetést követően vasárnap reggel úgy gondoltam, a fajismertetés előtt még nézegetem egy kicsit a gombákat. A terembe érve hátrahőköltem: a gombák jó része a melegben bomlásnak indult. Vacsora után már nem foglalkoztunk a terítőkön maradt gombákkal, mégis 111 faj került a tálcákra, lényegesen több, mint tavaly. Sok „várható” faj gyűlt össze, de ritka találat volt a szöszös terülőlaskagomba (Resupinatus vetlinianus).

A „szakmai nap” nem hazudtolta meg önmagát: rengeteget tanulhattunk a hétvégén. Köszönjük az előadóknak a szerény és készséges hozzáállásukat! Köszönjük a gombásztársainknak, hogy vállalták a gombagyűjtés és a szervezés fáradságát! Köszönjük mindenkinek az aktív részvételt!

Kiss Emese