Artúr, Vince
Vöröstejű rizike - Lactarius sanguifluus
Ez a gomba ehető.
Syn: Vöröstejű tejelőgomba
Kalap: átmérője 5 - 10 cm, esetenként lehet némileg nagyobb, széle még kifejlett állapotában is lefelé ívelt. Felülete sima, száraz, halvány okkersárga, narancsokker színű, némi narancssárga árnyalattal, idősen zölden foltosodik. Lehet egyáltalán nem, vagy homályosan zónás.
Lemezek: sűrűk, enyhén borvörösek, halvány rózsaszínes éllel, később egyre erősebben borvörös vagy lilás árnyalatúak, a tönkre kissé lefutók. Sérülésre bordó színű nedvet izzadnak.
Tönk: 2-3,5 cm hosszú, 1-2 cm vastag, általában rövid, erőteljes megjelenésű, fiatalon tömör, később üregesedik. Felülete sima, világos színű, néha szinte fehér, de lilás árnyalatú, rendszerint bor- vagy mélyvörös, esetleg barnás szabálytalan pöttyökkel.
Hús: vastag, tömör, halvány okkersárga színű; tejnedve kezdettől fogva vörös, később zöldül; íze enyhe, kesernyés mellékízzel; illata nem jellegzetes vagy kellemes.
Spóra: spórapora narancssárga, spórája gömbölyded, enyhén ellipszoid alakú, mérete 7,9-9,5 x 8,0-8,8 um, díszített felületű.
Előfordulás: kéttűs fenyők alatt, meszes talajon, ősszel, nálunk gyakori. Gyakran együtt található az ízletes rizikével.
Étkezési érték: ehető, ízletes. (!!!)
Hasonló fajok: Lactarius semisanguifluus.
Megjegyzés: termőteste hajlamos a mérgező nehézfémek felhalmozására, ezért szennyezett területekről ne gyűjtsük!
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Lactarius_sanguifluus
http://www.fungipedia.org/hongos/lactarius-sanguifluus.html
Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
A leírást a források alapján Szűcs Béla készítette (2014.11.12.).
 Fotó: Boros Lajos levelezőnk |  Fotó: Boros Lajos levelezőnk |  Fotó: Boros Lajos levelezőnk |