Bíborszínű fapereszke - Tricholomopsis flammula

Ez a gomba NEM EHETŐ.

Kalap: 1-4 cm, félgömb- vagy kissé tölcséralakú, sárga, okkersárga, zöldessárga; vörösbarna vagy bíborszínű pikkelyekkel sűrűn borított.

Tönk: 15-50(60) x 2-5(6) mm, szöszös, sárga; bíbor árnyalat nélküli.

Hús: szaga és íze nem jellegzetes.

Mikrokarakterek: spórák alakja ellipszoid, méretük 5.2–8.0 × 3.2–4.8 μm, Q átlagosan 1,51-1,63. Keilocisztida jellegzetes, nagy méretű, hengeres; pleurocisztida gyakori, hengeres-görbült, halványsárga.

Előfordulás: ősszel, különféle erdőtípusokban, az ártéri lomberdőktől az őserdőkön át az ültetett lucosokig, felhagyott gyümölcsösökig szinte bárhol, 380-1100 méter tszf. között (Holec és Kolárik 2010. Megjegyzés: utóbbi adatnak némiképp ellentmond, hogy az ábrázolt írországi gyűjtés egy, gyakorlatilag tengerszinten fekvő erdőben történt - KL). Lombos- és fenyőfa anyagán, földbe temetett faanyagon is, a korhasztás késői fázisában vesz részt. Mindig erősen árnyékos, párás termőhelyen jelenik meg. Egész Európában (Holec és Kolárik), így Magyarországon (Gerhardt és mtsai) is ritka faj, valószínűleg nincsenek stabil termőhelyei.

Étkezési érték: ismeretlen, feltehetően nem ehető.

Hasonló fajok: a bársonyos fapereszke nagyobb termetű, tönkje is bíbor pikkelyekkel fedett, csak fenyők anyagán terem. Az olajsárga fapereszke kalapján a pikkelyek nem bíbor árnyalatúak, montán-tajgai, szintén kizárólag fenyőkön növő faj. A Tricholomopsis sulfureoides döntően észak-amerikai elterjedésű, de szórványosan Közép- és Kelet-Európában is előforduló, ugyancsak fenyőkön termő gombafaj, kalapján a pikkelyek finomabbak, színük a kalapéhoz hasonló vagy attól alig sötétebb, bordó árnyalat nélküli. Magyarországi előfordulása nem ismert.

Megjegyzés: a Kaposvári László fotóival is dokumentált és a Kew Gardens mikológusai (Dr. Martyn Ainsworth, Aliona Biketova) által genetikailag is bevizsgált gyűjtés a faj első lelete a Brit-szigetekről.

Forrás:

- Ewald Gerhardt - Vasas Gizella - Locsmándi Csaba: Gombászok kézikönyve (2017);

- Holec, J. és Kolárik, M. (2010): Tricholomopsis flammula (Basidiomycota, Agaricales) - molecular taxonomy, delimitation, variability and ecology; Mycol. Progress DOI 10.1007/s11557-010-0679-0

- Laessoe, T. & Petersen, J. (2019): Fungi of Temperate Europe, vol. 1., Princeton University Press, Princeton and Oxford.

- Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)

A fajleírást a források felhasználásával ifj. Kaposvári László készítette (2023. 03. 12.)

2022.09.19 Zubogy Fotó: Szilvásy Edit, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint	2022.09.18 Zubogy Fotó: Pusztai Eszter	2022.09.18 Zubogy Fotó: Pusztai Eszter
2022.09.18 Zubogy Fotó: Pusztai Eszter	2022.09.18 Zubogy Fotó: Pusztai Eszter	2022.09.18 Zubogy Fotó: Szűcs Viktor
2021.09.18. Ballyannan Woods, Írország Fotó: ifj. Kaposvári László, molekuláris vizsgálat: Dr. Martyn Ainsworth, Aliona Biketova	2021.09.18. Ballyannan Woods, Írország Fotó: ifj. Kaposvári László, molekuláris vizsgálat: Dr. Martyn Ainsworth, Aliona Biketova	2021.09.18. Ballyannan Woods, Írország Fotó: ifj. Kaposvári László, molekuláris vizsgálat: Dr. Martyn Ainsworth, Aliona Biketova
2021.09.18. Ballyannan Woods, Írország Fotó: ifj. Kaposvári László, molekuláris vizsgálat: Dr. Martyn Ainsworth, Aliona Biketova	2021.09.18. Ballyannan Woods, Írország Fotó: ifj. Kaposvári László, molekuláris vizsgálat: Dr. Martyn Ainsworth, Aliona Biketova	2021.09.18. Ballyannan Woods, Írország Fotó: ifj. Kaposvári László, molekuláris vizsgálat: Dr. Martyn Ainsworth, Aliona Biketova

Vissza a fajlistához