Ez a gomba ehető.
Syn.: vastaghúsú pókhálósgomba, változékony pókhálósgomba
Kalap: félgömb alakú kalapja 15-18 cm szélesre is kiterülhet, széle sokáig begöngyölt, aláhajló; fiatalon fakó ibolyáslila, de nagyon gyorsan kifakul és a csúcsától a széle felé rókavöröses, majd rozsdabarna lesz; rásimulóan szálas, pelyhes, a lila árnyalat csak a szélén marad meg tovább.
Lemezek: fiatalon fakó lilák, majd fokozatosan rozsdabarnák lesznek, a lemezszélek mindig világosabbak.
Tönk: vastag, erős, lefelé kissé kiszélesedik, felszíne halványlila, rajta eredetileg lila, de a spóraportól barna szálak gallérövet és hosszanti szálakat, foltokat alkotnak, később csak a felső harmadában lehet lilás.
Hús: a kalapban, a tönkben igen vastag, fehér, halványlila, a tönk alján barnás árnyalattal; szaga erős és kellemetlen, földes, vagy egyesek számára olyan, mint a banánhéj; KOH hatására citromsárgára, borbarnára színeződik.
Mikroszkópos jellemzők: spóra 10-11,5 x 5,5-6,5 μm, mandula vagy citrom formájú, felülete szemölcsös.
Előfordulás: tűlevelű és lombhullató erdőkben, ± meszes talajon, augusztustól októberig; kímélendő, veszélyeztetetté válható (VL4).
Étkezési érték: ehető (Funga Hungarica).
Hasonló faj: a ligeti pókhálósgomba (Cortinarius largus) kalapja fakóbb színű, tönkje kevésbé szálas, vaskosabb, jellegtelen szagú és lombhullató erdőkben nő.
Megjegyzés: vastaghúsú pókhálósgomba szinoním névvel egy másik faj, a Cortinarius crassus is szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében.
Forrás:
Dr. Rimóczi Imre (2008): Gombaválogató 3., Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, p.117.
Knudsen, H.; Vesterholt, J. (eds.) (2012): Funga Nordica. Agaricoid, boletoid, clavarioid, cyphelloid and gastroid genera. Nordsvamp, Copenhagen, p. 814-815.
Petersen, J. (2019): Fungi of Temperate Europe, vol. 1., Princeton University Press, Princeton and Oxford, p. 706.
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
Index Fungorum
Funga Hungarica
A fajleírást a források alapján Molnár Edit készítette (2022.02.08).
2010.08.18 Parádóhuta, Mohos Gyűjtő: Albert László, Dima Bálint, fotó: Dima Bálint |