Dénes
Fehéresbarna pereszke - Tricholoma albobrunneum
EZ A GOMBA MÉRGEZŐ!
Syn.: kesernyés pereszke
Kalap: 3-6 (8) cm széles, borvöröses-barna, sötétbarna, szélén gyakran világosabb, felületén sötétbarna, sugarasan benőtt szálakkal, nedvesen tapadós, fénylő, széle gyakran röviden bordás.
Lemezek: fehéresek, a nyomáshelyeken vörösbarnásak, idősen rozsdafoltosak.
Tönk: fiatalon fehéres, majd alja felé vörösbarnás lesz (nincs éles színátmenet), csúcsánál azonban sokáig fehéres marad, felülete szálas.
Hús: fehéres; lisztszagú, megkóstolva először íztelen, hosszabb ideig rágva azonban keserű lehet.
Mikroszkópos jellemzők: spóra elliptikus, 4,3-6,4 x 2,9-4,3 µm. Bazídiuma 30-40 x 4,0-6,0 µm, 4-spórás. Spórapora fehér. A kalapbőr (ixokutisz-, ixotrichoderma-jellegű) 30-80 x 2,0-5,0 µm-es szabálytalanul hengeres hifális elemekből áll, szubpellisz 50-80 x 4,8-8,0 µm, hengeres hifák alkotják, csatos kapcsolódások hiányoznak.
Előfordulás: szeptembertől novemberig, fenyőerdőben, zuzmós, homokos, kavicsos vagy meszes, nitrogénszegény talajokon, különösen kéttűs fenyő alatt nő, gyakran a sárgászöld pereszke (T. equestre) és a szürke pereszke (T. portentosum) társaságában, sokszor boszorkánygyűrűt alkotva egy-egy fa körül. Magyarországon nagyon ritka, veszélyeztetett faj (VL3).
Étkezési érték: mérgező, fogyasztása rosszullétet, gyomor- és bélpanaszokat okoz, a tünetek azonban másnapra elmúlnak.
Hasonló fajok: foltos pereszke (T. pessundatum), melynek kalapja nem egyértelműen szálas, a termőteste általában jóval robosztusabb, a tönk tetején hiányzik a jól körülhatárolt fehér zóna. Az álgyűrűs pereszke (T. batschii) spórái lényegesen rövidebbek és szélesebbek, a nyárfa-pereszke (T. populinum) nyárfák alatt terem.
Megjegyzés: a pereszkék sárgásbarna vagy vörösbarna kalapú fajai közül csaknem mindegyik mérgező. Betegséget mégsem okoznak, mert szerencsére kivétel nélkül mind keserű húsúak, nemcsak nyersen, de megfőzve is. A barna pereszkék egy csoportja mindig egy- vagy többféle lombos fa alatt terem, míg mások a fenyőfák gyökereihez kapcsolódva képesek csak élni.
Forrás:
Gerhardt, E., Vasas, G. & Locsmándi, Cs. (2017): Gombászok kézikönyve, Cser Kiadó, p.84
Dr. Rimóczi Imre (2007): Gombaválogató 2., Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, p.52.
Christensen, M. & Heilmann-Clausen, J. (2013): The genus Tricholoma. Fungi of Northern Europe, vol.4. Narayana Press, Gylling, Denmark, p.72
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
Ewald Gerhardt - Vasas Gizella - Locsmándi Csaba: Gombászok kézikönyve (2023)
Index Fungorum
A fajleírást a források alapján Molnár Edit készítette (2022.01.07).
 Fotó, határozás: Vajda László levelezőnk |  Fotó, határozás: Vajda László levelezőnk |