Ez a gomba NEM EHETŐ.
Syn.: izzadó galambgomba
Kalap: 4-8 (10) cm széles, ibolyásvöröses, bíborvöröses vagy borvöröses, közepe sokszor sötétebb, gyakran púpos.
Lemezek: fiatalon citromsárgák, tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók.
Tönk: fehéres alapon többé-kevésbé ibolyásvöröses vagy rózsaszínes-lilás színű, alján kissé sárgás.
Hús: fehéres vagy halványsárgás, kemény, kellemes gyümölcsillatú, égetően csípős ízű.
Spóra: felülete bibircses, hálózatos, elliptikus, 7-9 x 6-7 µm. Spórapora világosokker, amiloid.
Előfordulás: IX-XI; a savanyú talajú kéttűs fenyőerdők karakterfaja. Magyarországon helyenként nem ritka (VL3).
Étkezési érték: nem ehető, csípős íze miatt étkezésre alkalmatlan.
Hasonló fajok: lucfenyő-galambgomba (Russula queletii), púpos galambgomba (Russula caerulea), fenyő-galambgomba (Russula torulosa).
Forrás: Ewald Gerhardt - Vasas Gizella - Locsmándi Csaba: Gombászok kézikönyve (2017)
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
Funga Hungarica
A leírást a forrás alapján Szűcs Béla jegyezte (2019.01.13).
2020.11.15 Szentgotthárd Fotó, határozás: Ottlecz Judit, megerősítés: Dima Bálint |