Ez a gomba NEM EHETŐ.
Kalap: 2-5 cm átmérőjű, fiatalon kúpos vagy harang alakú, később kiterül, közepén gyenge púp lehet. Felszíne fiatalon csaknem sima, nagyító alatt látható apró pihék, pikkelykék díszíthetik, öregen pikkelyesedik. Színe piszkosfehér, sárgásfehér, közepe sötétebb.
Lemezek: vékonyak, szélesek, szabadon állók, előbb fehéresek, majd krémszínűek.
Tönk: 3-9 cm, hengeres, gyakran hajlott, üreges, bázisa felé vastagodik; gallérzónája múlékony, fölötte a felület sima, alatta finoman szálas, gyapjas; a burokmaradványok sávokban láthatók és a kalap szélén is megmaradhatnak.
Hús: vékony, kezdetben fehér, később barnás; csaknem szagtalan, dohos, esetleg kissé édes ízű.
Spóra: orsó alakú vagy hosszúkás ellipszoid, sima, 11-14 x 5,5-7 µm. Spórapora fehér.
Előfordulás: nyár végén, ősszel; nyitott területeken, füves réteken, kisebb csoportokban vagy seregesen terem. Talajlakó szaprotróf. Európa-szerte elterjedt.
Étkezési érték: nem ehető (Funga Hungarica). Egyes források mérgezőnek jelölik!
Hasonló fajok: a mezei szegfűgomba felületesen hasonlít rá, de lemezei felkanyarodók, húsa rugalmas és nem visel burokmaradványokat.
Forrás: Thomas Laessoe: Gombák – Határozó kézikönyvek 1998.
Collins: Fungi Guide 2012.
Funga Hungarica
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
http://www.fichasmicologicas.com/?micos=1&alf=*&art=1306
A leírást a források alapján Szűcs Béla készítette (2017.12.12).
MMT tanulmányi kirándulás 2017.10.01 Monostorpályi Fotó: Szilvásy Edit | MMT tanulmányi kirándulás 2017.10.01 Monostorpályi Fotó: Szilvásy Edit |