Ez a gomba NEM EHETŐ.
Syn.: Ánizsszagú fagomba
Kalap: 2-6 cm átmérőjű, széles tölcséralakú, sima, vörösbarna, begöngyölt szélű.
Lemezek: világosbarnák, lefutók, élük fogazott.
Tönk: 2-5 cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag, oldalt csatlakozik a kalaphoz.
Hús: rostos, szívós, halvány vörösbarna, nagyon rágós, de igen kellemes illatú, amit szárítva is megőriz. Ez meghatározza egyedüli felhasználhatóságát, felszeletelve szárítsuk meg, majd porrá őrölve használjuk húsok, mártások ízesítésére.
Előfordulás: nyár végétől késő őszig találhatjuk nagy csoportjait tölgy- és bükktuskókon, bár az éger és a fűzek rönkjein is előfordulhat. Kedveli a párás, nyirkos környezetet, amit a hegyvidéki zárt erdőkben, de az Alföldön még néhol megmaradt láperdőkben is megtalál. Gyakran korhasztja a talajfelszínhez közel fekvő elhalt, vastagabb fagyökereket és ha ezeken kezd teremni, úgy tűnik, mintha népes csoportja nem is fán, hanem a talajon ülne.
Étkezési érték: nem ehető.
Forrás: Dr. Rimóczi Imre - Gombaválogató
Thomas Laessoe - GOMBÁK.
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
2016.09.03 Bükk, Forrás-völgy Fotó: Szűcs Béla | 2016.09.03 Bükk, Forrás-völgy Fotó: Szűcs Béla | 2012.07.10 Bükkszentkereszt Fotó: Szűcs Béla |
2010.09.12 Bükk, Létrás-tető Fotó: Tóthné Palitz Noémi | 2010.09.05 Bükk, Bánkút Fotó: Kaposvári László | 2010.09.05 Bükk, Bánkút Fotó: Kaposvári László |
2007.09.23 Ispánk Fotó: Szűcs Béla |