EZ A GOMBA MÉRGEZŐ!
Kalap: 1,8-5 cm között; világosbarna, barna vagy okkerbarna árnyalattal; általában erősen pikkelyes, de előfordul, hogy csak a közepén van finom pikkelyezettség; általában velipellis nélkül; harang alakú, majd domborúvá válik; felszakadozhat a kalap.
Lemezek: szélesen tönkhöz nőttek; világosbarnán át az okkerbarnáig érnek, élük idővel sötétbarnára színeződik.
Tönk: viszonylag vaskos, zömök; jellemzően a felső részén lila árnyalattal, illetve a felső részén hamvazottság figyelhető meg; barna szálakkal borított(!)
Spóra: 8.5–10.8 μm (av. 9.5 μm) × 5.1–6.4 μm (av. 5.6 μm); Q = 1.5–1.8 (av. 1.7), sima, mandula alakú.
Cisztidia: 54–89 μm (av. 67 μm) × 9–21 μm (av. 14 μm), hosszúkás lándzsa alakú, barna paracisztidákkal, erősen reagál KOH-ra a fala. Keilo és pleurocisztidiák hasonlóak.
Előfordulás: tűlevelű és lombhullató fák alatt egyaránt előfordul, például nyír, tölgy, fenyőfélék (Picea). Európában széles elterjedésű faj, hazánkban valószínűleg gyakori, parkokban, kertekben is előfordul.
Étkezési érték: valószínűleg mérgező, muszkarint tartalmaz.
Hasonló fajok: A lilás árnyalatú susulykákkal könnyű összekeverni, pl. lilatönkű susulykával (Inocybe cincinnata; syn. Inocybe obscura) és a dióbarna susulykával (Inocybe pusio), de ezeknél nagyobb, zömökebb termőtest jellemzi, általban erősen pikkelyes kalappal.
*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében.
Források:
Bandini, D., Oertel, B. & Eberhardt, U. A fresh outlook on the smooth-spored species of Inocybe: type studies and 18 new species. Mycol Progress 20, 1019–1114 (2021). https://doi.org/10.1007/s11557-021-01712-w
https://www.inocybe.org/genus-inocybe-glattsporer/obscuroides/
A leírást a források alapján Csizmár Mihály készítette (2022.10.23.).
Picea pungens, szúrós luc alatt 2020.10.28. Budapest, ELTE Füvészkert Fotó, molekuláris vizsgálat: Csizmár Mihály levelezőnk | Betula pendula, közönséges nyír alatt 2020.10.18. Budapest, Zugló, kert Gyűjtő: Bratek Zoltán; fotó, molekuláris vizsg.: Csizmár Mihály |