Ez a gomba NEM EHETŐ.
Kalap: 4–8 cm széles, domború, közepe szélesen, tompán púpos marad. Sárgásokkeres, sötét szalmaszínű, fekete foltokkal díszített, a kalapközépi púp vörösesbarnás színű. Bőre száraz, sima vagy nagyon finoman szálas felületű, higrofán, a szélén fehéres.
Lemezek: ritkán állók, tönkhöz nőttek, akár 5–6 mm szélesek, fahéjbarnák.
Tönk: 5–8 cm magas, 1–1,5 cm átmérőjű, hengeres, legfeljebb kissé bunkós. Matt barnás, szürkésbarnás, a tönkbázis felől feketedik, felületén fehér színű, burokmaradványokkal és fehér gallérzónával. Sérülésre, fogásra vörösbarnán foltosodik. Húsára cseppentett KOH lilásfekete vagy feketésbarna színű lesz.
Hús: kalap közepén akár 0,5 cm, szélén vékony, szürkésokkeres, tönkbázisban feketedő. Kellemetlen, rovarölő szagú (különösen a tönkbázishoz közel), enyhe ízű.
Spórák: szélesen elliptikusak, már-már kerekdedek, sűrűn szemölcsös felületűek, 6,5–8,5(9,5) × 5,5–6,5 μm méretűek, csírapórus nélküliek. Spórapor rozsdabarna.
Előfordulás: őszi faj, főként szeptember-októberben terem, lombos és fenyőerdőben egyaránt, kisebb csoportokban vagy egyesével. Mikorrhizás. Magyarországi gyakoriságáról nincsenek megbízható adatok, vélhetően nem ritka (Dima Bálint, szóbeli közlés)..
Étkezési besorolás: nem ehető.
Hasonló fajok: rozsdás pókhálósgomba (Cortinarius hinnuleus s. l.).
FORRÁS:
Henry, R. (1993): Cortinaires rares, nouveaux ou intéressants. Bulletin trimestriel de la Société mycologique de France, Tome 109. Fasc. 1. pp. 1–25. [a C. semiodoratus leírása a 24–25. oldalon található].
Kibby, G., Tortelli, M. (2021): The genus Cortinarius in Britain. [A Cortinarius nemzetség Britanniában]. [szerzői kiadás], p. 123.
A leírást a források felhasználásával Fődi Attila készítette (2025. 01. 25.).
A fajlistában rögzítette: ifj. Kaposvári László (2025. 01. 25.).
*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében. (2017.04.26).
![]() 2020.10.26 Csanyik-oldal, Bükk-hg. Fotó: Szűcs Béla, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint | ![]() 2020.10.26 Csanyik-oldal, Bükk-hg. Fotó: Szűcs Béla, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint |