Ez a gomba NEM EHETŐ.
Syn.: Cortinarius decipiens var. atrocaeruleus
Kalap: 20-30 mm átmérőjű, harang alakúból néha kis púppal kiterül, erősen higrofán, szálas-pikkelyes, sötét szürkésbarna, feketésbarna; széle kissé túlnő és világos vélum-maradványok lógnak róla.
Lemezek: közepesen sűrűn állók, tönkhöz nőttek vagy többé-kevésbé foggal lefutók; matt sárgásbarnák, élük eleinte világosabb, később egyszínűvé válik.
Tönk: 40-90 x 2-6 mm, öregedve gyorsan üregesedik; fehér szálas, színe sárgás-szürkétől barnáig, néha felfelé ibolyás, az általános burok maradványok szürkésfehérek, bőségesek, a tönköt pelyhessé teszik. Bázisa enyhén megvastagodott, fehéren filces.
Hús: szürkésbarna, a kalapban és a tönkben lila tónusú; rendszerint erős cédrusillatú, íze enyhe.
Spóra: szűk ellipszoid, ellipszoid, kissé szemölcsös, 7-8,5 x 5-5,5 µm. Spórapora rozsdabarna.
Előfordulás: nyír (Betula), nyár (Populus), tölgy (Quercus) és fűz bokrok (Salix) alatt, gyakran fiatal lomberdőkben és száraz környezetben, augusztustól októberig található. Elterjedt és valószínűleg meglehetősen gyakori faj.
Étkezési érték: nem ehető.
Megjegyzés: a Cortinarius decipiens változataként is kezelik, amelynek azonban kevésbé fejlett az általános burka, hosszabbak a spórái és gyenge az illata.
Számos hasonló illatú, sötét telamonia van.
Forrás:
Henning Knudsen, Jan Vesterholt (2017): Funga Nordica, Agaricoid, boletoid, clavarioid, cyphelloid and gastroid genera, Nordsvamp – Coppenhagen 2018, p.882
Laessoe, T. Petersen, J. (2019): Fungi of Temperate Europe, vol. 1., Princeton University Press, Princeton and Oxford, p. 736
https://www.123pilzsuche.de/daten/details/BlauschwarzerWasserkopf.htm
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
Funga Hungarica
Species Fungorum
A fajleírást a források alapján Szűcs Béla készítette (2021.12.10).
2020.11.03 Csanyik-oldal, Bükk-hg. Fotó: Szűcs Béla, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint | 2020.11.03 Csanyik-oldal, Bükk-hg. Fotó: Szűcs Béla, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint | 2020.11.03 Csanyik-oldal, Bükk-hg. Fotó: Szűcs Béla, molekuláris vizsgálat: Dima Bálint |