Ez a gomba NEM EHETŐ.
Termőtest: sárga, fényesen csillogó felső csészés része 0,5-3 mm átmérőjű, amely egy megnyúlt, a csésze átmérőjénél hosszabb, kb. 3-5 mm hosszúságú, szemcsés felületű nyélen helyezkedik el. Száradva sötétedik, barnás színűvé válik.
Hús: meglehetősen masszív, rugalmas, porcos. Szaga és íze nem jellegzetes.
Mikroszkópos jellemzők: a spórák orsósak, sima felületűek, 18-23 x 5-7 μm méretűek. A tömlők csúcsi része amiloid. A parafízisek csaknem fonalasak, végük gyakran megvastagodó, melyek kifejlett állapotban nyálkaszerű sapkát viselnek, amelyek egymással összetapadva csillogóan síkossá teszik a himénium felszínét.
Előfordulás: gyantásciprus (Calocedrus) és boróka (Juniperus) fajainak nyirkos avarján nőnek, termőtestet a lehullott és elhalt leveleken képeznek, főként télen.
Étkezési érték: nem ehető.
Megjegyzés: lelőhelyén, Virginiai boróka (Juniperus virginiana) avarjában egyidőben fordult elő a Trichophaea flavobrunnea (Boróka-szőröscsészegomba), Strobiloscypha cupressina, Pitya cupressina, Pseudopithyella minuscula, Smardaea planchonis fajokkal.
Forrás: Thomas Læssøe, Jens H. Petersen: Fungi of Temperate Europe
Koszka Attila (2020): A Vértes gombavilága 1.
*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26).
A fajleírást a források alapján Molnár Edit készítette (2021.01.25)
2020.12.12 Bánki Arborétum Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk | 2020.12.12 Bánki Arborétum Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk | 2020.12.12 Bánki Arborétum Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk |
2020.12.12 Bánki Arborétum Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk | 2020.12.12 Bánki Arborétum Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk | Szárítás után 2020.12.12 Bánki Arborétum Fotó: Molnár Rudolf levelezőnk |