Vilma
Északi áltrifla* - Scleroderma septentrionale
Ez a gomba NEM EHETŐ.
A fajt a közelmúltban (Jeppson 1998) írták le, Észak-Európa homokdünéinek jellegzetes új fajaként. A többi áltriflához képest hosszú „tönkje” (pseudostipe) a homokos élőhelyhez való alkalmazkodását szolgálja. Jelenlétét Közép-Euróban is kimutatták, Amerikában is előfordul.
A termőtest rhizomorfák által képzett tönkszerű részből és fejből áll.
A fej többé-kevésbé gömbölyű, 1,5-3 (6) cm átmérőjű. Peridiuma vékony, legfeljebb 1 mm vastagságú, színe sápadt okkeres, sárgástól halvány barnásig, gyakran foltos, jól kivehető apró, szabálytalan kerek pikkelyekkel, amelyek alul néha koncentrikus körökbe rendezettek. Megérve a burok a tetején szétnyílik. A régi termőtestek csésze alakúak.
KOH reakciója sötét vörösesbarna.
A gleba szürkésbarna.
A tönk kiemelkedő része általában hosszabb, mint az összetett, fehéres rhizomorfákból álló talajfelszín alatti rész. Mérete 1,5 x 3-5 (10) cm, homokszemcsék borítják.
Spóra: kerek, 8-15 µm átmérőjű, többnyire áttetsző, barna, feketés, 2-4 µm hosszú tüskével.
Előfordulás: nyár-ősz; homokdűnéken, homokos talajokon. A Funga Hungarica mikorrhizás fajként jelöli, más források szaprotróf életmódot is feltételeznek.
Étkezési érték: nem ehető (Funga Hungarica) – más forrás mérgezőnek is jelöli.
Hasonló fajok: a nagyon hasonló Scleroderma meridionale a termőtest méretében és alakjában különbözik, felszíne sima vagy enyhén pelyhes, tönkjének színe intenzív kénsárga; Scleroderma polyrhizum termőteste nagyobb, sima, peridiuma rendkívül vastag és többé-kevésbé földalatti növekedésű.
Forrás: MycoBank
Funga Hungarica
http://bomax.botany.pl/cgi-bin/pubs/data/article_pdf?id=55
http://www.mushroomexpert.com/scleroderma_septentrionale.html
*A faj neve nem szerepel a Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzékében (2017.04.26).
A leírást a források alapján Szűcs Béla készítette (2017.12.15).
 Fotó: Finy Péter |