Dénes
Rózsás tejelőpöfeteg - Lactarius stephensii
Ez a gomba ehető.
Syn.: Zelleromyces stephensii, tejelő álpöfeteg
Termőtest: 1-3 cm, rugalmas-puha; homogén kerek vagy ovális. A gomba elvágva fehéres tejnedvet bocsát ki, akár a tejelőgombák, mely később a levegőn enyhén megsárgul.
A külső burok: sima; fiatalon fehéres, barnás-vörösessárgás foltokkal, később sötétbarna színű lesz.
Gleba (a zárt termőtestben a spóraképző fonalak összessége):fiatalon fehér, finom pórusokkal, megérve sárgától-barnáig elszíneződik. Egyes hifák (olajhifák) fehér tejnedvet szállítanak.
Szag: Az érett gombák illata enyhe-édeskés.
Ökológia: Meszes talajú élőhelyeken, különféle lombos fákkal alkot mikorrhiza kapcsolatot (tölgy, hárs, mogyoró, juhar, nyár).
Mikroszkopikus jellemzők: kerek - majdnem kerek spórák, tompa tüskés díszítéssel. A tüskék körülbelül 1 μm-ig terjednek. Spóra mérete: 7-9 x 5-8 μm.
Étkezési érték: ehető (Funga Hungarica). (!!!)
Megjegyzés: A genetikai vizsgálatok alapján a "valódi" tejelőgombák közé tartozik, így nemzetségneve a korábbi Arcangeliella, Zelleromyces nemzetségek után Lactarius -ra változott.
A gomba földalatti életmódot folytat, így a termőtest a talajfelszín alatt fejlődik ki, ritkán a föld felszínére kerülhet, ha egy heves esőzés lemossa a talajfelszínt róla. Ekkor találkozhatnak a szarvasgomba-keresőkön kívül mások is e gombával. Mint a magyar elnevezés is utal rá (tejelőpöfeteg), az ivaros szaporítószervük nem aszkusz, hanem bazídium. A bazídiumos gombáknál elterjedt spóratartó képletek (lemezek) nem fejlődnek ki a termőtestben, ezeket labirintusszerű képletek váltják fel.
Funga Hungarica
Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)
A leírást a források alapján Szilvásy Edit készítette (2017.10.08).
 2017.09.29 Szandaszőllős Fotó: Szilvásy Edit, határozás: Finy Péter |  Fotó: Szilvásy Edit, határozás: Finy Péter |  Fotó: Szilvásy Edit, határozás: Finy Péter |
 Fotó: Szilvásy Edit, határozás: Finy Péter |