MIGE
2024. december 10.
Judit

Vízparti tejelőgomba - Lactarius lacunarum

Ehető gombaEz a gomba NEM EHETŐ.


Syn.: Kénsárgatejű tejelőgomba, lápi tejelőgomba, mocsári tejelőgomba

 

Kalap. 2-5 cm átmérőjű, kezdetben laposan domború, hamar benyomottá válik, majd enyhén tölcséresedő, közepén gyakran kis púppal. Alakja sokszor szabálytalan, excentrikus, széle fiatalon aláhajló. Felülete sima vagy kissé ráncos, gyengén hygrofán. Színe rőt vöröses, narancsbarna, nem kifakuló, legfeljebb a peremén sárgás, rőt okkeres.

 

Lemezek: lefutók, törékenyek, közepesen sűrűn állók, sok köztes lemezkével, színük krémsárgás, krémokkeres, sérülésre kissé barnulók.

 

Tönk: 1,5-2 x 0,3-0,6 cm hengeres, bázis felé kissé kiszélesedő, felülete finoman ráncos, a kalappal majdnem megegyező színű, a töve felé narancsbarnás.

 

Hús: krémokkeres, okkernarancsos, a tönkben szivacsos szerkezetű, a kalapban vékony. Íze enyhe, majd keserű, gyengén poloskaszagú.

 

Tejnedv: fehér, hosszabb idő után (15-20 perc) gyengén sárgul, bőséges. Íz kezdetben gyenge, néhány másodperc után enyhén csípőssé válik

 

Termőhely és idő: kifejezetten nedves élőhelyekhez kötött, mocsaras, vizenyős területeken, lápok peremzónájában terem, fűzek, nyárak, égerek, nyírek, de tölgyek alatt is, júniustól októberig.

 

Étkezési érték: nem ehető.

 

Forrás: Albert László és Dima Bálint – Ritka nagygombafajok (Basidiomycetes) előfordulása Magyarországon I. - Mikológiai Közlemények, Clusiana Vol.44. No.1-2: pp. 3-22. (2005)

              Magyar Mikológiai Társaság gombanévjegyzék (2017.04.26)

 

Szerkesztői megjegyzés: A magyar név eddig Lápi tejelőgombaként szerepelt, a forrásunknak megfelelően. Közben azonban kiderült, hogy ez a név már foglalt a Lactarius tabidus magyar neveként. A módosításról egyeztettünk a forrás szerzőivel.

Szűcs Béla (2015.09.09.).

 


2006.09.03 Cserehát, Hegymeg
Fotó: Hodobay Mária, határozás: Dima Bálint
 

Vissza a fajlistához