Taplók ostorfán

 Dr. Maráczi László írása

Az ostorfa (Celtis occidentalis) a városfásítás kedvelt fája. Minden jobb talajon megél, jól tűri a város szennyezett levegőjét, és az útsózás borzalmait. Előszeretettel ültetik villanyvezetékek alá, mert az évenként ismétlődő visszavágást is elviseli. Lombján az utóbbi időkig alig lehetett károsítókkal találkozni.

A légvezeték alá ültetett ostorfa ágai előbb-utóbb megközelítik a vezetéket, az ágakat tehát vissza kell vágni.

Visszavágás hatására, különösen a jó termőhelyen élő ostorfa, erős, több méter hosszú hajtásokat növeszt. Ezek a hajtások megint megközelítik a villanyvezetéket, megint vissza kell őket vágni.

 Az évenként ismétlődő erős visszavágások hatására az ostorfa törzsén a rejtett rügyek is kihajtanak, legtöbbször csak apró ágacskák jelennek meg, amiket azonban el kell távolítani. A többszöri visszavágás hatására felszaporodnak ezeken a területen a rügyek, a törzs megráncosodik, megduzzad, és nagy dudorok keletkeznek rajta.

Nagy kinövések csak az erősen visszavágott fák törzsén fordulnak elő, hiszen az utca azon részén, ahol nem gátolja légvezeték a fák növekedését, ott sima a fák törzse.

A fák jól benövik a visszavágással okozott kisebb sebeket, különösen ha a visszamaradt csonkok átmérője nem több egy centinél. Egy idő után azonban a koronában némelyikük szarvszerűen megerősödik, megnyúlik, nem kerülheti el a fűrészt. Ez a fa számára sokszor már életveszéllyel jár.

Télen, kora tavasszal, még a nedvkeringés megindulása előtt kell metszeni a fákat. A visszavágást motoros, teleszkópos fűrészekkel már a földről is végezhetjük. Néha megkésnek a fák metszésével, gyakorta elmarad a seb durva szélének finomítása, sebzáró anyaggal történő kezelése. A környezetben pedig sok a gombaspóra, amik előszeretettel telepszenek meg a terített asztalt jelentő sebeken. A gomba növekedésnek indul a seben, majd egyre mélyebbre hatol, és elpusztítja az ágat, majd a fát is. Eddig ostorfán a parázstapló (Phellinus igniarius) és az égerfa-rozsdástapló (Inonotus radiatus) termőtesteit figyeltem meg. A gombák meghatározásában Kaposvári László, a Miskolci Gombász Egyesület tagja segített.

A parázstapló a fűzfák kísérője, füzeseink idősebb fáin sokfelé megtalálható, de más fafajokon is megtelepszik. Különösen kedveli a nyesett füzeket, a fák belsejét teljesen kiüregesítheti. Más fajokon is megtelepszik, de tápnövényei között az irodalom nem említi az ostorfát. Az ostorfa ágai a fűzfáénál vékonyabbak, ezért gyorsabban átszövi, mire megjelennek a termőtestek, addigra már elhal az ág. A tapló kezdetben gumószerű, csak több év alatt alakul ki az akár 30 cm-t is elérő pata alakú termőtest. Az ostorfán eddig még csak gumószerű termőtestekkel találkoztam, holott a fa tapló feletti része már elszáradt.

                                                                                                                                 Parázstapló

Az égerfa-rozsdástapló hazánkban ritka faj. A szakirodalom szerint fő gazdája az égerfa, néha gyertyánon is előfordul, az ostorfát viszont nem említi gazdanövényei között. A gomba nem fertőz a kérgen át, csak sebeken, sérüléseken hatol a fatestbe, ahol megkezdi a geszt fehérkorhasztását. Amint a fatest nagy részét elkorhasztotta a fertőzési hely környékén, megjelenik a termőtest, ami gyakran több, egymás mellett, vagy egymás felett zsindelyesen álló keskeny, oldalt álló, 3-8 cm széles kalapokból áll. A kalapok kezdetben rozsdás sárgák, majd sötétedik a színük, felületük bársonyos, majd kopaszodó, esetenként elmosódottan sugarasan ráncoltak. A pórusfelület frissen ezüstösen csillogó, a csillogás elmúlta után sárga, majd barna. A fiatal tapló nedvdús, gyakran könnyezik, megöregedve megszárad, parás állagú, gyakran törékeny. A tapló egy év alatt fejlődik ki, és télre elhal. A megtámadott fa gyakran eltörik, összeroppan.

                                Égerfa-rozsdástapló

Az ostorfa a továbbiakban is a városfásítás kedvelt fája. A lombján alig fordulnak elő károsítók, csak elvétve szükséges védekeznünk ellenük. Légvezetékes utcák fásítására is használható, mivel jól tűri a nyesést. A sokat nyesett fa oldalán viseljük el a megjelenő dudorokat, vagy esetleg gyönyörködjünk bennük. Amennyiben a metszés szakszerű, kezeljük a nagyobb sebeket és akkor nem kell tartanunk a taplógombák megjelenésétől sem.

A cikk a Kertészet és Szőlészet 2011. március 9-i (10. szám) 22-23. oldalán is megjelent.

A fotók a szerző felvételei.