MIGE
2019. augusztus 26.
Izsó

Sziasztok!

Március utolsó napja verővényes napsütéssel köszöntött ránk. Az országban tombolt a szárazság, a gombák csak délibábként jelenhettek meg a szemünk előtt. De azok is csak azért, mert az országban már találtak itt-ott néhány kalapost. Azonban túranap volt, méghozzá jeles alkalom, így hát útra keltünk.

Erre a napra vendégeket vártunk. A tavalyi évhez hasonlóan ismét meghívtuk a Zempléni Gombász Egyesület tagjait, tartsanak velünk egy közös kucsmagombázásra Lyukóbánya környékén. A meghívás kiküldésekor még reménykedtünk abban, hogy olyan sikeres napunk lehet, mint egy évvel ezelőtt. Ez azonban egyre inkább csak csodavárássá halványodott az idő előrehaladtával. No nem baj, legfeljebb kirándulunk egy jót közösen, utána pedig vár ránk a levezetőprogram, gondoltuk.


Összesen húsz fő gyűlt össze a reggel 9 órára meghirdetett találkozóra, a ZGE tagjai közül nyolcan tették tiszteletüket. Három irányba indultak a túrák. Béres János a zemplénieket vezette, Darai Balázs pedig a tagjaink egy részével indult szerencsét próbálni a már ismert területekre. Rozgonyi László tagtársunk úgy döntött az előző napi terepbejárás után, hogy új utakra vezeti azokat, akik vele tartanak.

A nemek kiegyenlítése miatt én is Rozibával tartottam, túravezetőnkkel együtt hatan voltunk. Bár sokáig úgy tűnt, hogy csak az ismeretlen tájban gyönyörködhetünk, dombokat mászhatunk meg, és jót beszélgethetünk a kirándulás során, egy helyen nagyot fordult a szerencsénk. Ígéretesnek tűnő vadcseresznyés résznél be-bekukkantottunk a rengetegbe, de a száraz avaron kívül nem volt semmi. Mígnem rábukkantunk egy, a vadak által kirúgott kucsmagombára. Majd még egyre, az előzőtől nem messze, szinte még az avar alatt. És a következőre. Hogy mi lett ennek a következménye? Egyre csak gyűltek a süvegesek. Felegyenesedve pedig négykézláb közlekedő gombásztársakat lehetett látni.


Nem tudom, mennyi időt tölthettünk el a találatok helyszínén a kucsmagombák keresésével. Az viszont biztos, hogy a mi csapatunk érkezett meg utoljára Varbóra. Ám nekünk volt a legtöbb gombánk! A tavalyihoz hasonlóan ismét egy kis szalonna- és kolbászsütésre invitáltuk meg a zemplénieket. Ekkorra már kibővült a társaság, mivel voltak olyanok, akik nem vállalkoztak az erdőjárásra. A két egyesületből így huszonhat fő tölthetett el együtt egy kis időt. Forogtak a nyársak, ízletes süteményekkel és folyékony nedűkkel kényeztethettük ízlelőbimbóinkat. Hamar eltelt az idő, köszönhető ez az óraátállításnak is, így elérkeztek a búcsú pillanatai.
Reméljük, hogy mindenki jól érezte magát, és nem bánkódott senki amiatt, hogy a kucsmagombák nem mostanra időzítették csúcsformájukat!

Köszönjük a Zempléni Gombász Egyesület tagjainak, hogy elfogadták a meghívást és ellátogattak hozzánk!
Köszönjük tagjainknak, hogy szervezéssel, helyszíni munkával, finom süteményekkel és tüzes vizekkel segítették a közös nap létrejöttét és sikeres lebonyolítását!

Jövőre újra szerencsét próbálunk!

Üdv: Dia