MIGE
2024. március 28.
Gedeon, Johanna

Fehérkőlápai túra - 2004.06.06.

(Szűcs Béla írása)

Túl vagyunk a tövisalja gomba (Entoloma clypeatum) bőséges szezonján. Akik szeretjük, konyhagombászataink során teleraktuk vele a fagyasztót - nézzünk szét hát másfelé is! Az útvonal: Bükkszentlászló - Kaán Károly forrás - Fehérkőlápa - Papírgyár. Könnyű nyári séta. A tervezett útvonal mentén több jónak mondható gomba lelőhelyet is ismerünk, de azért vegyes érzésekkel vágunk neki a bükkszentlászlói szuszogónak. Régen volt eső, és nincs igazán meleg mostanában - majd meglátjuk.

A Kaán Károly forráshoz érve már igazolódni látjuk kételyeinket. A meredek úton máskor alig találni cipőnyi száraz helyet, a hegyoldalból fakadó számos apró csurgó vize többnyire az ösvény hosszában folyva keresi útját a túloldali patakocskába, a szalamandrák nagy örömére. Most száraz lábbal érjük el a forrást.

Kis pihenőt tartunk, iszunk egyet a forrás közkedvelt vizéből. Elkészülnek a szokásos élményfotók. Jól sikerültek, csak két fontos dolog nem látszik rajtuk: a forrás és persze Marica, aki mint mindig, most is kószál. Szétnézünk mi is, nem sok jót remélve. Hát igen: csörög az erdő alja. Indulunk is tovább.

A fennsíkra érve még csak néhány szokványos nyári gombafaj néhány példánya a zsákmány. És üresek Fehérkőlápa erdői is. No de majd a fenyvesnél! Ott megmaradt az erdők talaján a csapadék, az úton sem nagyon lehet menni a mély pocsolyáktól. Bosszankodunk a nehéz terepjárók által tönkretett utak, ösvények miatt. Gomba itt sincs. No persze, nem csak csapadék kell, hanem megfelelő hőmérséklet is!

Kicsit dobott a hangulaton egy leginkább fehér nyálkához hasonló, de egyébként szövedékszerűen terjeszkedő „valami" fellelése egy tuskón, majd még nagyobb területen a talajon. A leginkább hozzáértők szerint csapadékos körülmények között gyakori az ilyen „habgomba". Sajnos azóta sem sikerült igazán beazonosítanunk (bár még más alkalmakkor is találkoztunk vele), így kihagytuk a fajlistából is. De azért jók az ilyen rejtvények, jól el lehet kutakodni utánuk az irodalomban, ami mindig hoz valami eredményt - ha nem is mindig a keresett dologról.

Ezen kívül már csak két serleggomba (Helvella acetabulum ) fellelése jelentett némi változatosságot. Inkább szedegettük a bodzabokrok virágernyőit - jó lesz üdítő szörphöz. Rácsodálkoztunk a kétéves tarvágás sarjhajtásai között feltünedező méhfűre (mecsekfűnek is nevezik) (Melittis grandiflora) . Hát ezek itt még virágzanak? Az alacsonyabb, ismert lelőhelyeken már egy hónapja elnyíltak!

Vágyakozva nézegetjük az utat szegélyező dús mohapárnákat - szerencsésebb időkben itt vargányák nőttek! Most egy csoport sárga korallgomba (Ramaria flava ) minden vigaszunk. Vajon található-e errefelé szarvasgomba? Kitartó téma, legalábbis a Papírgyárig kitart.

Mi tagadás, fura népség vagyunk mi gombászok. Gyakorlatilag semmit nem találtunk, még sincs senkinek panasza, nem érezzük kudarcnak. Fáradtan, izzadtan, mégis valamiféle elégedettséget érezve térünk be a buszmegálló előtti büfé teraszára egy búcsúpohárra. Hová is megyünk legközelebb?