MIGE
2024. március 29.
Auguszta

A II. Zempléni Gombafesztiválon, Újhután jártunk

 

Lássuk, hogyan írnak az eseményről résztvevő tagjaink!

 

Kaposvási László:

 

2010. augusztus 6-8- között vettünk részt a Zempléni Gombász Egyesület által szervezett "II. Zempléni Gombafesztivál" rendezvényen. Egyesületünket 9 felnőtt tag és 3 gyermek képviselte. A fesztivált rendező testvér-egyesületünk pazar programot szervezett: mindhárom nap gombásztúrák, kiállítás a gyűjtött fajokból, pénteken és szombaton Dr. Vasas Gizella és dr. Locsmándi Csaba előadása színesítették a "műsort", a "torta habja" pedig az esti szalonna- és kalácssütés volt - hacsak a gomba-szépségversenyt nem számítjuk, melyen több tagtársunk is értékes helyezést ért el. A természet kegyeibe fogadta a rendezvényt. Az idei csapadékos időjárásnak köszönhetően mindenki teli kosarakkal érkezett vissza a túrákról, a kiállításra pedig több mint 200 faj gyűlt össze, melyek közt szép számmal akadtak ritkaságok is (pikkelyes-, bíbor-, lemezes tinórú stb.). Összességében elmondható, hogy mind hangulatát tekintve, mind szakmailag emlékezetes esemény volt - kíváncsian várjuk, jövőre mivel tudják zempléni barátaink megfejelni az idei "előadást". Mi ismét ott leszünk!

 

 Darai Balázs:

 

A Miskolci Gombászegyesület részéről tizennégyen jelentkeztünk és már az meglepő volt számomra, hogy a találkozási helyen és időben - a Búza téri templom parkolójában - mindenki ott volt, illetve tudtuk, hogy ki tud csak később (másnap) jönni a jelentkezők közül. Három gépkocsival indultunk, mi Barnóczkyné Marikával utaztunk. Juhászék kocsijában a családból Bálint ugyan hiányzott, de kaptak helyette két ifjú titánt, a két Kaposvári fiút. Orliczky Jánosék négyen voltak, Erzsike, Bojtosné Vera és Kaposvári apuka. Másnap reggel jött utánunk Rozgonyi Laci az elnökünkkel, Jánossal.

Mi a három autóval „simán" megérkeztünk. A huták erdővel és a már megszelídült csobogó patakjával, a tábor pedig nyüzsgő életével a szervezők, ismerősök, barátok kedvességével fogadott bennünket.

 

Regisztrálás, szállásfoglalás, később egy kis hazaiból kínált ebéd a faházakban lakók között és ezután már indult is a délutáni túra. Ahogy a felnőttek elmentek a szervezett túrára, én a gyerekek egy részével és a nejemmel a környéken egy rövid túrára indultam. Egyrészt nem tudtam, hogy  bírom a terepet (az új bakancsomban), másrészt a gyerekekkel jó játék volt egy pár toki-voki üzemi próbája. Keresgélés közben a gyerekek - túltéve rajtam és nejemen - egymás után találták az erdő kincseit. Mikor már a fáradtság jelei mutatkoztak kis csoportunk tagjain, visszamentünk a táborba és már ott találtuk Vasas Gizellát és Locsmándi Csabát. A zempléni gombászok segítségével készítették a gombákból a kiállítást a szabadban, de azt végül a tábor ebédlőjében kellett befejezni, mert jött az égi „áldás" minden előjelével, széllel, villámlással és sötét felhővel. Aztán jött egy jó nagy zuhi és ennyi is volt.

Míg tartotta színvonalas előadását a tőle megszokott kedves és felülmúlhatatlan stílusában Vasas Gizella, a vihar és az eső elvonult és a következő két napban amíg ott voltunk, nem is esett több,  ragyogó napsütéses időnk volt.

(A gyűjtött és a határozásra leadott gombákról listát találhatunk meghívóink honlapján a 3 napos rendezvény alatt készített fényképekkel együtt.)

 

A vacsora utáni beszélgetések még sokáig tartottak az egész táborban. Előkerültek a hangulatjavító üvegek és flaskák, tartalmuk is fogyott. A túra és a jó levegő végül elcsendesítette a tábort.

Másnap reggel megjött János és Laci. A kitűnő reggeli és az eligazítás után  János, Laci és én egy kis csoportot létrehozva nem mentünk a nagy túrákra indulókkal, más útvonalon, illetve irányba indultunk. Meglepően sok fajjal találkoztunk egy-egy jobb gombász területen, viszont volt úgy, hogy több száz méteren semmit nem leltünk. Végül a szerencse és János jó „szimata", valamint helyismerete meghozta számunkra az eredményt. Ez úgy volt, hogy János fellelt egy nem nagyobb, mint egy-két száz m2-es területet, ahol annyi rókagomba volt, hogy „kénytelen voltam" neki segíteni a szedésben. Aztán, hogy végül majdnem mind az én kosaramba került, az csak azért történhetett meg, mert egy részemről rendkívül tisztességtelen csereajánlatba Jánost a nagy szíve belevitte, ugyanis tudta, hogy a családom kedvenc gombájáról van szó. János: örök hálánk!!!

Még jött a jóból több is.

Elnökünk felismerte, hogy innét nem messze - „ó csak" 300 m-el följebb Ő ismer itt egy jó gombás területet, egy susványost. Igen, susványost írok. Ezt a kifejezést itt hallottam először - már nem tudom kitől - de a hangulata a szónak valóban takarja a terület habitusát. Sűrű, már egyszer ritkított, magról felújuló, de már üggyel-bajjal járható erdőrész, kevés oda nem illő szedret, vagy csipkét is lehet benne találni és ami fontos, sok gombát is. Itt volt vargánya, tinórú,  őzláb és még több faj mellett rókagomba is. Tehát egy élményt nyújtó jó gombás terület volt ez a susványos.

A gombázás után a táborig hosszú volt a séta. A patak melletti utat a korábbi esők csúnyán, durván megrongálták és a burkolatot is alámosták. (Mikor lesz ez kijavítva?)

 

A táborban már várták a gombákat határozásra. Komoly volt az elvárás, a földön egy-egy fajcsoportot jelző kartonlapra sok gomba elfért. Az elsődleges cél az volt, hogy itt az alapfokú gombaismerő tanfolyam gyakorlati anyaga kerüljön bemutatásra a jelenlévő tanfolyamosok számára, amit szintén Vasas Gizella rendezett. A Budapesti Kertészeti Egyetem 5 hallgatója is részt vett a fesztiválon, akik nagy segítségére voltak Gizikének.

 

A nagyon finom ebéd utáni túrára kevesen mentek, inkább a határozásé és az ismerkedésé, valamint a társalgásé volt a terep.

Lengyel barátaink három fővel képviseltették magukat a fesztiválon. Hangulatuk és érdeklődésük töretlen. A délutáni programban szereplő gombaszépségversenyen (amin mi János jóvoltából hárman is díjat kaptunk) részvételükkel fokozták a jó hangulatot.

 

A kiadós vacsorát követően a szervezők még citerazenekarról is gondoskodtak, hogy hangulatunk és jókedvünk ne lankadjon. A csúcs az esti programból viszont a szabadtűzön kürtöskalács sütése volt. Ezt már csak kóstolgattam, a bátrabbak sütöttek, én pedig a készítés fortélyait lestem el (akit érdekel, jó pénzért állok a rendelkezésére!).

 

Vasárnap reggeli után megint külön úton, de már öten és autóval indultunk túrázni. Barnóczkyné Marika és Csilla csatlakozott az előző nap alakított „trióhoz". Ez a délelőtt már nem sikerült olyan jól, mint az előző. Hosszú gyalogtúránk nem vezetett jó gombás területre, még Rozibá’-t is elhagytuk, így neki a délelőttje azzal telt, hogy bennünket keresgélt. Jól tette és köszöntük is neki, mert már így is késve értünk az ebédre. Történt ugyanis, hogy az Ő kocsijával indultunk gombázni és becsületbeli ügynek tartotta, hogy vissza is hozzon bennünket a táborba. Köszönjük ezt neki, mert ha nem jön elénk, még most is visszafelé jönnénk.

 

Ebéd után bepakolás és indulás haza, majd egy kihagyhatatlan tolcsvai pincelátogatást is közbeiktatva érkeztünk meg Miskolcra.

 

Jó volt és köszönjük, hogy ott lehettünk. Mindenki tette a dolgát, vendéglátók és a szervezők észrevétlenül, kiváló gombafesztivált rendeztek. Mi résztvevők gombáztunk - aki nem, az részt vett a gombakiállítások rendezésében és bontásában is - tanultunk, ismerkedtünk és nagyon jól éreztük magunkat. Mint mindig és mindenhol, ahol ilyen jó a szervezés és a hangulat.

 

Viszlát jövőre!!!