A vörösöves tinóru megtalálása

2023. nyarán, ha nem is a közeli erdőkben, sok vargányát lehetett szedni. A Kelemért Putnokkal összekötő elég rossz minőségű „műúton” olykor 20-25 gépkocsit is meg lehetett számolni. Csak két ember gombászott arrafelé, boldog és boldogtalan.

Így aztán csendesebb tájakra kellett eveznünk, így feljebb, Trizs, Aggtelek, Jósvafő erdeibe „száműztük” magunkat.

2023. augusztus 19-én az előbb említett vonal erdeit jártuk. A vargányaszezon már a végére járt, amikor az egyik Trizshez közeli erdőben észrevettem egy kipúposodó avarhalmot. No, itt biztos gomba van – gondoltam és óvatosan kitakargattam. A vörösbarnás kalapról azt gondoltam, talán egy szép kis színes tinóru, de tanulmányfotónak jó lesz. Amikor megláttam a termőrétegét és a tönkjét, mindjárt tudtam, hogy ilyen gombával én még sohasem találkoztam. Pár élőhelyi fotót készítettem, két termőtestet kiemeltem és alig vártam, hogy hazaérve a könyveimben megkeressem, melyik fajjal találkoztam. A francia könyvemben rá is leltem a hasonlónak vélt illatos tinórura. A képen mellette állt még egy hozzá nagyon hasonló faj is, de azt elvetettem, mivel ilyen faj Magyarországról nem ismert.

Fel is tettem a fotót nagy büszkén az internet „csodálatos gombabirodalom” fórumára. A tetszéseken kívül hozzászólás nem érkezett egy darabig. Időközben szépen felszeleteltem a gombákat szárításra, mert két gombával csak gombára nagyon kiéhezett időkben szoktam nekiállni a főzésnek, szárított gombát viszont sok ételhez teszek. Egyszer csak jött Albert Lászlótól a hozzászólás: „Editkém, drága! Ez sokkal jobb faj, mint az illatos tinóru, mert Ő a Baorangia emileorum. Természetesen magyar neve még nincs. Első honi adata, bár a felvidéken már jelezték. Remélem teszel el anyagot belőle. Gratula!”

Na itt kaptam a szívemhez, hogy én ezt a hazai elsőt felszeleteltem. Így aztán visszamentünk másnap egy újabb termőtestért, hogy legyen hivatalosan igazolt hazai adata ennek a gyönyörű gombának, amelyet el is juttattam az ELTE Mikológiai Tanszékére. Közben a fórumon Lukács Zoltántól megtudhattuk, hogy a gombát Maurice Barbier francia mikológus írta le, és az emileorum fajnevet Emile Boirac-ra emlékezve, a Société Mycologique de la Cote elnökének tisztelegve adta.

Aztán jött még egy következő csavar a történetben. Még augusztus 19-én hagytunk az élőhelyen pár icike-picike gombakezdeményt, melyet szépen letakartuk avarral. Utána száraz hetek következtek, nem is nagyon jártunk arra gombázni. Egy hónappal később, szeptember 22-én arra jártunk Valival - egy MIGE-s kiállításra gyűjtöttünk anyagot -, meg akartam neki is mutatni a gomba élőhelyét. Sajnos az élőhely üresen tátongott, de pár lépéssel arrébb Vali észrevett egy gombát. Szomorúan konstatáltam, hogy pár nappal ezelőtt valaki felszedte és később eldobta az időközben megnőtt gombát. Ebből viszont azt a következtetést vonhatjuk le, hogy közel egy hónap alatt az avarban meghúzódva éltek még termőtestek, az időközben megérkezett csapadék hatására meg is nőttek, de sajnos ez alkalommal is egy „csúnya” gombász áldozatául estek.

Most már csak abban reménykedhetünk, hogy a talajban lévő micéliumok őrzik az élőhelyet és jövőre is találkozhatunk vele. Ha rajtam múlik, én biztos megkegyelmezek e gyönyörű gomba életének.

Fajlistánk | Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) honlapja. (miskolcigombasz.hu)

Szilvásy Edit

2024.01.01