MIGE
2024. november 10.
Réka

Miskolc-Tapolcai túra - 2005.04.17.

(Szűcs Béla írása)

Első egyesületi közös túránkon végül 14-en jöttünk össze. Az utazási kiállításon a látogatók által széthordott programismertetőnk eredményeként néhány új arc fogadta a régi tagokat a kijelölt gyülekező helyen. Egyből ránk ismertek. Hogy miből?

Szebb reményekkel indultunk el hagyományos kucsmagombás nyitótúránkra, mint tavaly. Két héttel későbbre jár, eső is volt, hátha a hűvös idő nem olyan nagy baj! Bár akik naponta látogatják kedvenc helyeiket, csak szerény eredménnyel biztatnak. No de ez „biztos hely"!

Az első piros csészegombák megtalálása öröm is, meg figyelmeztető is. Szépek, aranyosak - de kevesebb van belőlük. Aztán odaérve a cseh kucsmagombák lelőhelyeire bizony kiderül, hogy „sok a vadász, kevés a fóka"! Ha volt is kucsmagomba, azt azóta a piacra vitték, csak nyomait, meg az apraját találjuk. Szétnézünk azért tágabb körben is, és találgatunk is belőle imitt-amott. Egyesével bóklászunk.

Lesem a fákat, hol virágzik a legtöbb vadcseresznye? Az öreg hámló kérgűek alatt aztán rá is lelek a szebb kucsmákra is. Messzebb kell menni a járt helyektől, ennyi az egész. Még keresgélnék, amikor társaim a tarvágás szélén megbeszélt találkozó helyre szólítanak.

Kiderül, hogy a társaság egy része már elszivárgott, más része innen indul vissza halaszthatatlan vasárnapi teendői felé. Évike azért még megtalálja gyorsan az óriás papsapkagombák kölyökpéldányait, aztán elballagnak. Végül négyen maradunk: Pásztorné Gabika, Kóta Lajos, Vadán Laci a kutyájával, meg én. Hívogatóan fehérlenek a kőbánya oldalában a cseresznyefák virágfoltjai, de végül a Komlóstetőre esik a választás.

Jobbra magasodik tőlünk a Kis-Köves, arra vesszük az irányt. És ha már úgyis mellette megyünk el, fel is nézünk a tarvágás közepén meghagyott véderdő részbe. Szépen nyílnak a törpe nőszirom foltjai, többféle színben is. A tavaszi héricseket kissé már megviselte a hernyórágás, de azért világítanak sárga fejükkel így is. Gombát itt nem keresünk, nem olyan hely. Bár Lajos azért megmutatja azt a fát, ami alatt ő bizony egyszer már szedett gombát is!

Átvágva a víkendházak mögött, már élesben megy a játék. Sokáig itt is csak az emlékek kísértenek. Nagyon borzas az avar. Kucsmagomba inkább ott lehet, ahol simára nyomta a téli hó a leveleket - morfondírozik Lajos. Vagy csak ott vesszük észre?

A tetőről lefelé indulva önállósítom magam. Nem tudok ellenállni annak a sok öreg fehéren virágzó fának, az úttól távolabb. Aztán az egyik nedvesebb hajlatban rám is köszönt a kucsmagombák erdeje. A többieket is biztatom a kutatásra, de nem sok eredménnyel járnak. Én bezzeg aratok. Kicsik, de sok kicsi sokra megy. Lajos elunja, hogy mit piszmogok annyit egy helyben, közelebb jön. Hát persze, hogy a legnagyobbakra ő lel rá! Nem baj, megérdemli. Főleg, hogy nekem így is sokkal több összegyűlt. Az első alkalom, amióta erre a fajra vadászok, hogy komoly étkezési mennyiségre leltem!

Estig is elkóborolnék, de a többiek már türelmetlenek. Nem baj, tőlem már mehetünk. Vajon hisznek-e majd ezután társaim a virágzó cseresznyefák varázsában? Bár Lajos szerint volt azért ott kőris is bőven. Én biz' nem figyeltem őket. Szép fehér virágözönű öreg cseresznyefák!