MIGE
2024. december 06.
Miklós

Sziasztok!

Rémiás Tibitől és Béres Jánostól elnézést kérek, hogy nem voltam ma jelen az alapfokú gombaismerői tanfolyamon, de Nem Tudtam Ellenállni a lehetőségnek, hogy végre, s idén valószínűleg utoljára, de láthassam a kockás liliomokat!
Kerekesné Szűcs Kati hívott egy bükki túrára (Bükki Források), mondtam, hogy Gombász tanfolyam lesz...
Cimbolinetz Ákos és párja, Tami hívott a Mátrába (Hanák, Kolos vagy Muzsla?) túrázni, mondtam, hogy gombász tanfolyam lesz...
S végül tegnap este felhívott a mi Lajosunk, hogy nem lenne-e kedvem velük tartani Tornaszentjakabra, megnézni a kockás liliomokat?
No itt betelt a pohár s mondtam, INDULÁS!

Sajnos, s gondolom sokan tapasztaltátok, az időjárás nem volt a legfényesebb (legnaposabb :-) a mai nap folymán, de ez nem tántoríthatott el bennünket attól, hogy elérjük célunkat! Reggel még kérdéses volt, hogy indulunk-e, de mikor megemlítettem Magyarné Valikának (alias a Sofőr :-), hogy egy fizetett gombaelőadásról mondok le a túra kedvéért, már nem volt kérdéses, hogy elindulunk-e :-)!

Az első hely ahol megálltunk, Rakacaszendet elhagyva a Bódván átívelő híd, ahol furcsa sásokra lettem figyelmes. Kiszálltunk a kocsiból, s azt hiszem rátaláltunk (így utánanézve) a védett Bánsági Sásra (Carex buekki)! Még a latin neve is a gombászok fő működésére utal, azaz "Bükki sás" :-)! Elnézést a többiektől, hogy korábban fekete sásnak néztem, de valószínűbb a fentebb megnevezett fajnév!
Éppen nézem a sás élőhelyét, amikor lenézek az út menti gyomos (csalános) részre s mit látok? EGY HATALMAS PERESZKÉT pár társával együtt!

Szóval láttunk sást meg gombát is, akkor indulás tovább. Következő megállóhelyünk Rakaca előtt volt. Itt Valika mondta, hogy álljunk meg, mert százával virágzott a mezőn a mocsári gólyahír, sárgába borítva a környező tájat! S a nagy sárgaságtól elvakítva mit vett észre Lajos (alias az Üzemtervező)? Valami pirosas, sötétebb, bíborszínű pontokat. Közeledett, s felkiáltva közölte, hogy "No jertek ide, KOCKÁS LILIOM" !!! :-)
Miközben fényképeztük az egyiket s másikat, sárgát és pirosast, szépen lassan, de határozottan elkezdett esni az eső. A kezdeti mámorból felocsúdva megbeszéltük, hogy indulás tovább, hiszen még nem értük el a végcélunkat s igencsak kezd nekieredni az eső!

 

Következő s egyben már végső állomásunk Tornaszentjakab volt.

No itt aztán kiélhettük minden Kockás liliommal kapcsolatos szenvedélyünket! Már zuhogott az eső, de mi ha kell, hason feküdtünk, hogy minél jobb képet kaphassunk ezekről a gyönyörűségekről :-)! Kb. egy fél óra múlva, csurig ázva visszavándoroltunk az autóhoz, hogy szépen lassan, de elinduljunk hazafelé.

A kocsiban még azért sort kerítettünk egy kis elemózsiára, s akkor jött az utolsó meglepetés Lajos részéről, s kedves feleségének, Marikának köszönhetően, s ez nem volt más, mint pár darab Medvehagymás Pogácsa!!!
Arra gondoltam hogy itt, a Cserehát északi részén, hirtelen határosak lettünk a tőlünk "pár méterre" fekvő Mecsek élővilágával :-)!

Hazafelé vezető utunkon (a hídvégardói határnál fordultunk rá a Sajószentpéterig vezető 27-es útra) gondoltuk, még megnézzük a Pitypalatty völgyet s azon belül is a varbói tavat, de sajnos a Sors úgy akarta, hogy eltévesszük az útleágazást s Lyukóbányán keresztül Miskolc felé, a búcsú helyszíne felé vegyük az utunkat!

Ennyi lett volna a mai túra. Azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy Nagyon Jól Éreztük Magunkat s kedvünket az eső sem volt képes letörni :-)!


Koscsó János